02. Az esti buli

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam részt nyár óta, de a gimi teljesen kikészít...Na szóval itt vagyok a második résszel, és szeretném megköszönni, a 4 rendszerest és a komikat, valamint az oldal megjelenítéseket! Remélem, hogy a többi részek is ilyen sikeresek lesznek!
Kellemes olvasást!
Xoxo, Katherine

Bear

A szobámba fel-alá járkáltam és majd szétvetett az ideg. Hogy lehettem ekkora hülye? Megcsókolni a tanáromat? ÁÁÁ! De az igazság az volt, hogy nem amiatt voltam ideges, hanem mert cseppet sem éreztem bűntudatot, mert megtettem. Az ajtón kisebb dörömbölést hallottam, és gondolkodás nélkül kinyitottam. Bear, a berni pásztor kutyám; akár egy uralkodó kecsesen, farkát a magasba tartva foglalta el a számára kialakított sarkot. Három éves lesz az idén, de már a születése után kinézte magának a sarkot, így kutya kedveltté kellett tenni. Kapott labdákat, puha alvó helyet. Tudta, hogy ő a család szeme-fénye és ezt kihasználva úgy járt-kelt, ahogy óhajtotta. Mivel a kutya ajtót kinőtte, félévesen, és utána ugyan próbálkozott bejönni rajta, de mindig beszorult; kénytelenek voltunk megszüntetni. Bear viszonylag nyugodtan viselte azt, hogy össze-vissza rohangálok, és időnként a falhoz dobok valamit. Mivel nem bírtam, hogy senkinek nem mondhatom el a történteket, így felhívtam Jenny-t, a legjobb barátnőm. Egyből az első csengésre felvette a telefont, amiért nagyon hálás voltam.
- Hali, Csajszi! Mizujság van? - kérdezte feldobottan.
- Jenny, tudunk valahol beszélni? Írtó nagy hülyeséget csináltam! - mondtam, mire Bear felkapta a fejét a szőnyegről, oldalra fordította és ugatott egy kisebbet. Nagyszerű, már a kutyám is hülyének néz! 
- Persze, maximum öt perc és ott vagyok nálatok, elmegyünk sétálni és elmeséled mit csináltál! Okés?
- Igen! Szia! - miután letettem, kicsit megnyugodtam. Reméltem hogy ha kiöntöm valakinek a szívem akkor jobban leszek, és elmúlik ez az önmarcangolósdi.
Jenny, mint mindig, időben érkezett. Kocsija ajtaját ráérősen csukta be, majd odacsöszögött hozzám a sarujában.
- Mehetünk? - kérdezte, amjd bólintottam, ő meg megragadta a karom, hogy induljunk.
- Szóval mi a pálya? - tette fel a rettegett kérdést, nagy levegőt vettem, majd nekiálltam.
- Tudod, hogy elmentem egy francia tanárhoz, és egy szemüveges törpére számítottam, de helyette egy iszonyú sexi srác fogadott. Az egész óra alatt bunkózott, meg idegeskedett, majd óra végén megcsókolt és én visszacsókoltam. Esküszöm neked, hogy ez volt a világ legjobb csókja és...- áradoztam neki.
- Na, várjál egy kicsit!! - emelte fel a kezét - Tehát csókolóztál a tanároddal? - nézett rám kidülledő szemekkel.
- Igen! - ismertem be, miközben a talajtra néztem és rugdostam a köveket.
- És jó volt? - kérdezte halkan.
- De még mennyire! Jaj, Jenny ez a baj! Nagyon jó volt! És nem bántam meg, sőt még jobban szeretném!
- Te aztán benne vagy a bajban! - nézett rám.
- Mit tegyek? - kezemmel már az orrom masszíroztam.
- El kell felejtened! Még mielőtt Ben rájön! Mi lenne ha megtudná, hogy a tanároddal smárolsz? Hm?? Ezt felejtsd el! - magyarázott és a kezével mutogatott a levegőbe.
- Nem megy! - ismertem be.
- Tudom mi kell neked! Holnap elmegyünk szórakozni! Iszunk egyet és hozod Ben-t is! - örvendezett.
- Én nem iszok! - mondtam.
- Jó akkor te nem iszol és jól érezzük magunkat - mondta tovább a magáét.
- És te sem fogsz mert másnap versenyünk lesz, ahová nem jöhetsz fel másnaposan! - mondtam neki. Mióta középiskolás vagyok, pompon lányként versenyzünk különféle versenyeken. Mindenki azt hiszi, hogy a pompon lányok csak riszálják a csípőjüket, pedig ez nem igaz. Jó kondícióba kell lenni, és szinte minden nap edzeni. És a sok atlétikai mozdulat begyakorlása is rendkívül megerőltető...
- Rendben! Józanok leszünk! De jól fogjuk magunkat érezni, és elfelejted a sexy herceget!
- Muszáj állandóan emlegetned? Így nehéz lesz! - állítottam le. Már igyekeztünk vissza hozzám, mert nemsokára kezdődik az esti edzés, és nem lenne jó lekésni!
- Ben-nek elmondod?
- Nem! Bármennyire szeretem, de ezt nem mondom el neki. Akkor vége lenne mindennek, és ezt nem akarom. Egyszer fordult elő, és többé soha!

Az edzés végénél már világomat nem tudtam, csak arra vágytam, hogy belefeküdjek a pihe-puha ágyamba.
Elköszöntem a srácoktól is beültem az autómba és hazáig hajtottam. A bűntudatom cseppet sem csökkent, sőt amikor Ben benézett a próbára, azt hittem, hogy sírva fakadok. Alig bírtam a szemébe nézni, mert ahogy ránéztem, újraéltem a pillanatot mikor Ian és az én ajkam találkozott.
Erősen becsaptam a bejárati ajtót, melynek hatására Bear megindult le a lépcsőn. Ahelyett, hogy felugrott volna rám, megállt előttem és megdöntötte a fejét. Mi a baja ennek a kutyának?
- Kicsim, te vagy az? - nézett ki anya a konyhából. Arca lisztes volt, így jobbnak láttam, ha nem megyek be a helyiségbe.
- De, megyek lefekszem aludni, mert összeesek! Jóéjt! - intett egyet, én meg elindultam fel az én kis medvémmel.

Másnap este felvettem az egyik sötét nadrágom, egy "Bocsánat a franciámért" feliratú pólót, és egy tornacipőt. Szememre épp csak húztam egy kis spirált, és tust, hajam kiengedtem, így az egyenes fürtök keretbe foglalták az arcom. Ben megdicsért, hogy jól nézek ki a szerelésemben.  Észvesztően nézett ki a farmerjában és a fekete pólójában. Óvatosan megcsókoltam, majd mondtam, hogy induljunk még mielőtt meggondolom magam. Felvettem egy farmer kabátot és kiléptünk a kapunk. A kocsácsoltvas kerítés nagyot zengett, mikor becsuktuk, aminek hallatán Bear egyből az ablakba termett és szomorúan nézett ránk. Nagy levegőt vettem és beültem az autóba. Nem mertem ránézni, mert féltem, hogy a tekintetemből rájön mindenre, és abba belehalnék. Elég rég óta együtt vagyunk, és szörnyű lenne, ha az én idiótaságom elrontaná mindezt. Megfogadtam magamnak, hogy nem hagyom elrontani ezt az estét.
- Nem is meséltél még a francia óráról! - kezdett bele. Próbáltam, nem érdekes fejet vágni, de az eredmény szerint nem sikerült valami jól.
- Mi az? - nézett rám, ahelyett, hogy az utat nézte volna.
- Semmi! Nézd az utat! - szólítottam fel - Hát jó volt az óra - hazudtam.
- Ennyi? Jó volt? - vonta fel a szemöldökét.
- Tömören ennyi - az ölembe tettem a kezem, ami már erősen izzadt.
- És mit csináltatok? - arcomat pír öntötte el. Na, ebből magyarázd ki magad, kislány! 
- Hát, sok volt a feladat - nyögtem ki végül.
- Hát igen, aki emelt fokúra megy, annak mindent tudni a kell! - arcán kisebb mosoly terült el - Szóval nem kedveled a csajt? - nézett rám, míg az egyik keze a rádiót nyomkodta.
- Srác! - mondtam zavartan. Hihetetlen, hogy azt hitte lány...
- Igen? - szemöldökét viccesen összehúzta, belőlem pedig kirobbant a nevetés. Ben leállította a motort, és pedig kiszálltam a járműből. Mikor becsuktam az ajtót, Ben mellém jött, és nekidőlt az ajtónak.
- Látom, hogy valami baj van. Nem akarom erőltetni, majd elmondod, ha készen állsz rá. De szeretném ha jól éreznéd ma este, így kapcsold ki az agyad, és szórakozz! Rendben? -  ahogy belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe, nem tudtam mást csinálni, csak bólintani. Ismét megcsókolt, de viszonozni már egyáltalán nem esett nehezemre. Kézen fogott majd besétáltunk a zsúfolt szórakozó helyre. A zene ezerrel dübörgött a fülembe, és emberek tömege táncolt, mintha az életük múlna rajta. Megkerestük a Jenny által foglalt asztalunkat, majd köszönés után leültünk és rendeltünk. Mivel én nem iszok egy kólát kértem, ahogy mindenki más is. Este tíz volt, ami azt jelentette, hogy már csak egy fél óráig volt karaoke, ezért előre figyelmeztettem Jenny-t, hogy álljon le.
- Jenny, mondd, hogy nem neveztél be a karaoke-ra! - néztem rá dühösen. Ismertem, így tudtam, hogy megtette. Huncut arcot vágott, nekem meg kedvem lett volna az egész asztalt ráborítani - Jenn mért csináltad? Hmm? - kérdésemre csak egy vállrángatással válaszolt, majd indult volna táncolni, de megállítottam, és félrehívtam, hogy Ben ne halljon semmit.
- Figyelj, Jenny! mádlak meg minden, de ezt nem kellett volna. Ma este nincs kedven ehhez az egészhez. Semmi másra nem vágyok, csak, hogy hazamehessek már innen. Szóval kérlek szépen, mondd vissza! - kellett neki idő, mire felfogta a hallottakat, majd bólintott és elment. Kifújtam a levegőt, ma este sokadjára is, és megkerestem a barátomat.
- Hé, Szépfiú! Nem akarsz jönni táncolni? - ültem az ölébe. Szeme egyből felcsillant, ahogy mosolyogni kezdtem.
- Hát attól függ ki a partner. Tudod én csak azokkal megyek táncolni, akik nagyon rossz kislányok! - mosolygott sunyin. Bingó!! Én voltam ma a legrosszabb!
- Nem ismerek magamnál rosszabbat! - vigyorogtam.
- Akkor menjünk! - adta meg magát és elindultunk a tömeg felé. Testem a zene ritmusára mozgattam, és egy idő után nagyon jól éreztem magam. Sajnos az asztalunkat elfoglalták, így a bárpulthoz ültünk le. Egy szerentsétlen fiú felment a színpadra és énekelni kezdett, de sehogy sem ment neki. Jót kuncogtunk rajta, ahogy próbálja a mikrofont és annak álványát úgy mozgatni, mint egy rocksztár, de ehelyett, csak azt érte el, hogy kinevették, majd lezavarták a színpadról. Az óra fél tizenegyet ütött, és Ben észrevette pár haverját, így elment köszönni nekik. Én és Jenny még mindig az előző előadón nevettünk, még a többiek várták, hogy a zenekar elkezdjen játszani. Rendeltem egy újabb kólát és mikor balra néztem, megláttam azt, amit soha nem akartam. Az ajtón Ian és a barátnője léptek be. A lány egy rövid ruciban; még Ian farmerben és szürke pólóban tündököl. Egy pillanat múlva elkaptam a fejem és összeszorítottam a szemem.
- Neked meg mi bajod? - kérdezte Jenny.
- Lassan fordítsd a fejed balra. Ott áll egy srác egy csajjal. A srác szürke felsőt és sötét nadrágot visel, a lány meg abban a rózsaszín rettenetben. Látod? Na a srác a tanárom.
- Te Jóságos.... - akadt el a szava - Jól mondtad, iszonyú sexy.
- Jaj, fordulj már vissza! - de a barátnőm még mindig Ian-éket stírölte. Én meg néztem, ahogy a zenekar feljön a színpadra.
- Erre nézett a tanárod! - ujjongott.
- Mondtam, hogy fordulj vissza! - förmedtem rá. Még egyszer rájuk nézett majd fordult egyet a székén, és az énekes srácot nézegette.
- Na, Liz! Táncolsz velem? - jött vissza hozzánk Ben.
- Aha! - megfogta a kezem és maga után húzott. A fejembe még mindig ezer dolog zengett. Első helyen állt Ian, utánna az, hogy milyen jól néz ki a barátnője, és én még csak a nyomába sem érhetnék...
Ben a derekamra kulcsolta a kezét, még én a nyakába csimpaszkodtam, és a lassú zenére mozogtunk.
- Tudod, igazad volt - suttogtam a fülébe - Tényleg van valami bajom. Eléggé stresszes vagyok a holnapi versenytől. Félek, hogy ha nem nyerünk, akkor az egész négy éves munkám elveszik. Hisz ez az utolsó évünk. Jövőre már nem tudok visszajönni, és elbánni az ellenfelekkel. Csak ez az év van - a vállára hajtottam a fejem.
- Nyugodj meg. Nyerni fogtok. Nincs nálatok jobb. És felesleges így érezned, mert mindenki tudja a suliban, hogy bármi lesz az eredmény, igen is ti vagytok a legjobbak - imádtam azért, hogy így megtud nyugtatni.
- Ígéred? - kérdeztem tőle, miközben felvettem a fejem a válláról és a szemébe néztem.
- Igérem! - mosolyodott el, majd a dal végén megcsókolt.
- Gyere, keressük meg az elmebajos barátnődet - húzott ki a tömegből. Igaza van. Jenny elmebajos. De Még mennyire....
- Épp titeket kerestelek! - nézett ránk Jen. Ugyanott ült, ahol eddig, így nem nagyon forgathatta fel értünk a világot. Csak már nem egyedül... A bal oldalán Ian és a csinibaba. Arcom lefagyott, azt hittem menten összeesek. Kérlek, Istenem! Mondd, hogy ez nem igaz!!
- Elizabeth? - vonta fel az egyik szemöldökét Ian.
- Ian? - romlott el a hangulatom.
- Ti ismeritek egymást? - mutogatott ránk a barátnője.
- Ian, a tanárom - lettem halkabb. Ben hirtelen felfigyelt az eseményekre, és a kezét erősebben kulcsolta a kezemre.
-Hát örülök, hogy megismertelek, July vagyok; Ian barátnője - kiszabadítottam a barátom kezei közül a karom, majd kezet fogtam a lánnyal. A szemem sarkából láttam, hogy Ian még mindig nincs képben, hogy mi is történik körülötte.
- Én Ben vagyok, Eliz barátja - mutatkozott be Ben. Nem nekem kellett volna bemutatnom? Mért nem bír magával?
Még Ian és Ben erőteljes kéz fogásukat néztem, rájöttem, hogy ez az este rosszabb már nem lehet...
- Csatlakoztok hozzánk? - kérdezte July.
- Persze, hogy csatlakoznak, hisz mi mást tennének? - mondta Ian. Beletörődve a helyzetbe leültem a pulthoz, majd arra eszméltem, hogy July-val beszélgetek, és nem vagyok tőle rosszul. Ben meg Ian jókedvűen nevettek egymással, el is feledve az az előbbi erőviszonyok felmérését. Jen meg eltűnt valahova, így már egy ideje nem láttuk.
- És mióta vagytok együtt? - kérdezte July.
- Nyáron volt másfél éve. Ti? - válaszoltam.
- Lassan két éve - nézett a poharára. Látszólag nosztalgiázott, én pedig a világért sem akartam volna megzavarni. Csendben ültünk egymás mellett, mikor Jen sikítozva odajött hozzánk.
- July gyere mutatok valamit! - majd lerántva őt a székről elrohantak. Volt egy olyan érzésem, hogy nem egy pohár alkohol volt benne. Csak én és Ian maradtunk, amit furcsálltam, hiszen a barátom még fél perccel ezelőtt itt ült.
- Hova tűnt Ben? - húztam össze a szemöldököm.
- Kiment telefonálni utána meg megkeresi a lányokat - mondta, majd egy székkel közelebb jött.
- Klassz! - mondtam lehangoltam. Na, most egyedül vagyok az ordibáló tanárommal!!
- Mondtam már, hogy tetszik a felsőd? - mondta csibészes mosollyal. Lenéztem arra, és a felirat láttán megértettem. Fintort vágva összébb húztam magamon a farmer dzsekim. Ian látszólag nagyon élvezte a helyzetet, mert folyton mosolygott.
- Kedves lány! - mondtam July-ra értve.
- Igen, az! - nézett hátra, ahol Ben már maga előtt vezette Jen-t ki a tömegből.
- Mennünk kéne! - mondta Ben - Nem teljesen józan a csaj! - mutatott a barátnőmre, akit már fogott Ben, hogy el ne essen.
- Igen, holnap fontos nap! - mutogatott Jen.
- Milyen fontos nap? - ért hozzánk July is.
- Holnap lesz a pompon bajnokság selejtezője, és az én jó barátnőm vezetésével - ölelt át a fél kezével Jen - megnyerjük még az országost is! - gondolatban behúztam egyet a barátnőmnek, aki úgy döntött miután kitálalt mindent elalszik. átadtam Ben-nek majd szembenéztem az igazsággal.
- Pompon lány vagy? - húzta össze a szemét Ian.
- Igen! - mondtam lassan.
- Elmegyünk Ian? Olyan jó lenne! Mindig is megakartam az ilyent nézni! - nyávogott Ian-nak July.
- Rendben, legyen! - adta be a derekát a tanárom. NE!!! Mi rosszat csináltam? Ez mondjuk rossz kérdés! Ahh, muszáj jönniük?? Amint józan lesz a Jen megölöm!